Kezdőlap

Erőt kaptok

Pünkösdkor Jézusnak az az ígérete teljesedett be, amelyet mennybemenetele előtt mondott tanítványainak: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (ApCsel 1,8)
A napi kihívások során gyakran érezzük: fogytán az erőnk. Nem ritkán úgy véljük, hogy erőt meghaladó munka áll előttünk, erőnk fölötti feladatot kell elvégeznünk. Erőnk pedig véges, képességeink hiányosak és nehezen birkózunk meg a kihívásokkal. Főként akkor érezzük, hogy teherbírásunk határához érkeztünk, amikor elfáradunk, kudarcok érnek, váratlanul ránk szakad valamilyen elhordozhatatlannaktűnő teher. A média hírei naponta felkavarnak és elbátortalanítanak. Határozottság és bátorság helyett olykor akaratunk ellenére is félénkség és bizonytalanság lesz úrrá rajtunk. Ha őszinték vagyunk, beismerjük, hogy segítségre van szükségünk, olyan erőre vágyunk, ami képessé tesz szembenézni a kihívásokkal, tartást ad a kudarcok idején, felvértez a nehéz szituációkra, felkészít a váratlan helyzetekre, veszteségekre.
A pünkösd üzenete és minden Krisztusban hívő tapasztalata, hogy nemcsak magunkban bízhatunk nemcsak a magunk erejére támaszkodhatunk. Péter pünkösdi beszédét bátorság és erő jellemezte. Az a Péter, aki korábban letagadta, hogy ismeri Jézust, az első pünkösdkor egy több ezres tömeg előtt tesz bátran vallást a feltámadott Krisztusról. A Szentírásban másutt is olvasunk arról, hogy a tanítványok összegyűltek, imádkoztak és megrendült a hely, beteltek Lélekkel, és bátran kezdték hirdetni az igét. Valami új kezdődött el tehát, és ezt az újat az erő jellemezte.
Napjainkban joggal esik sok szó közösségeink meggyengüléséről, egyházi életünk elerőtlenedéséről. Amikor az okokat keressük, fel kell tennünk mindenekelőtt a kérdést: nem azért következett be mindez, mert csak a magunk erejére támaszkodunk? Kudarcokat élünk át, elfáradunk és közel állunk küzdelmeink feladásához. Tegyük fel magunknak az egyszerű kérdést: Kérjük-e a Léleknek erejét? Hiszünk-e a Szentlélek megújító és megerősítő erejében? A Biblia tanúságtétele szerint egyéni és közösségi életünk erőtlensége is megszűnik, ha fújni kezd a Lélek szele (Jn 3,8). Mindnyájunk tapasztalata, hogy amikor szószékeinken az Élő Isten Igéje, ereje és bölcsessége szólal meg, szívek nyílnak meg, életek újulnak meg. Ahol a Szentlélek ereje működik, ott áldott, Isten szíve szerinti változások történnek. Amikor jól ismert énekünk őszinte vágyakozással fakad fel szívünkből:„Isten élő Lelke jöjj…”, akkor nem marad el az áldás, Isten erejének hatása.
Istennek Szentlelke, a Szentháromság harmadik személye ma is meg tud erősíteni a gonosszal szembeni ellenállásban és erőt ad az Isten szerint való jó cselekvéséhez. Erőnk feletti erőt kapunk nem csak a magunk terheinek hordozásához, hanem mások terheinekfelvállalásához is. Jézus Krisztus nem akarja, hogy magunkra maradjunk terheinkkel, a Szentlelket küldte el számunkra, nemcsak azért, hogy valahogy kibírjuk a terheket, hanem mennyei erőt adott számunkra, ami új életet jelent, új távlatot, új célokat ajándékoz. Nem kell immár elkeseredve keressük mindazokat apótszereket, amikből pillanatnyi erőt, bátorságot meríthetünk, hanem személyesen meghallhatjuk: „Vegyetek Szentlelket!” A holnaptól, az ismeretlentől, új kihívásoktól sem kell rettegnünk, mert ígéretünk van: „erőt kaptok”.

Jakab István, lelkipásztor- esperes.